A MEDITATÍV ÁLLAPOT HATÁSA AGYUNKRA
Kathrine Splain és az agytekervények
A Kaliforniai Egyetem Idegtudományi Laboratóriuma már évek óta kutatja a meditációnak az agyszerkezetre gyakorolt hatását. Egy közelmúltbeli tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a hosszú ideje meditálók agyában megfigyelhető-e bármiféle eltérés a nem meditálókéhoz képest. Eredményeik szerint a hosszú ideje meditálóknál markánsabb az agykéreg tekervényezettsége, az úgynevezett gyrifikáció. A kutatást az UCLA elismert kutatója, Eilen Luders vezette, aki egyébként maga is rendszeresen meditál.
A Frontiers in Human Neuroscience című szaklapban megjelent tanulmány[1] azért mérföldkő a tudományban, mert sokáig azt feltételezték, hogy az agy tömege a húszas éveink elejére eléri csúcstömegét, onnantól lassan zsugorodni kezd. Korábban azt gondolták, hogy ebbe a folyamatba nem lehet beavatkozni. Ma azonban már ismert, hogy az agy bizonyos mértékig idősebb korban is megőrzi plaszticitását, azaz például a meditáció hatására fizikailag is képes megváltozni. Már korábbi vizsgálatok során is kimutatták, hogy a régóta meditálóknál mind az agy szürkeállományának, mind a fehérállományának a tömege növekedett. (Előbbi az agyi idegsejtek sejttestjeit, utóbbi az idegsejtek egymással kapcsolatot teremtő nyúlványait tartalmazza). Az agykérgi idegsejtek száma felnőtt korban csak nagyon ritka esetben változik.
Az agytekervényezettség és a meditáció összefüggéseit vizsgáló kutatás egyik alanya volt a jelenleg New York államban élő Katherine Splain, akiről 2012-ben a New York Times[2] közölt egy portrécikket. Saját visszaemlékezései szerint Splain a 60-as évek végén az amerikai hippik tipikus életét élte: a szexuális felszabadulás és az én (self) megtapasztalásának radikálisan új lehetőségei összekapcsolódtak a pszichedelikus drogok használatával. Katherine 1969-ben került először kapcsolatba a meditációval, amely kirántotta őt addigi életéből, és rájött, hogy ez lesz az út a valódi lelki békéhez és az öntudat felszabadításához.
Katherine 1970-ben lépett be a New York-i indián spirituális vezető, Srí Csinmoj meditációs közösségébe, amelyben Katherine egyik fő célja az volt, hogy saját kognitív képességeit a meditáció segítségével fejlessze tovább. Katherine szerint a meditációs gyakorlatok megsokszorozták a saját intellektuális képességeit és teherbírását. Az ENSZ-ben betöltött vezető beosztású munkája mellett Katherine több iskolát is végzett párhuzamosan (köztük egy Waldorf oktatásvezetői tanfolyamot), majd az ENSZ elhagyása után, nyugdíjba vonulás helyett 60 évesen egy Long Island-i Waldorf intézmény vezetőjeként kezdte el „második” karrierjét”.
Katherine szerint a teherbírásának radikális megnövekedése egyértelmű összefüggésben van azzal, hogy találkozott a meditációs gyakorlatokkal. Miután részt vett a Luders vezette kutatásban, immár tudományos bizonyítéka is volt arra, hogy a meditáció valóban növelte agyának a tekevényezettségét, amely Luders és kutatótársai szerint egyértelmű összefüggésben van az intellektuális teljesítőképességgel.
[1] Luders et al (2012): The unique brain anatomy of meditation practitioners: alterations in cortical gyrification. Front Hum Neurosci 6(34)
[2] https://www.nytimes.com/2012/05/10/business/retirementspecial/meditation-as-brain-builder-gains-scientific-support.html?_r=1&ref=health
